Fészek Részek környezettudatos bútorok

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

A februári cikkünkben szeretnénk nektek bemutatni egy végtelenül kedves és közvetlen fiatal designert. Aki arra adta a fejét, hogy a mostani rohanó fogyasztó társadalmunkban, olyan bútorokat tervezzen, amik a lehető legkevesebb hulladék termeléssel járnak, mind a kivágásnál és az illesztéseknél egyaránt. Ismerjétek meg Bergovecz Lászlót a Fészek Részek alapítóját!

Ki vagy? Mivel foglalkozol?

Bergovecz Lászlónak hívnak az anyakönyvem szerint, de szólíts Bergonak, vagy Lackónak ha az könnyebb. Időről időre felteszem magamnak ezt a kérdést, ha nem is ilyen teátrálisan. Egyelőre a legpontosabb meghatározás a „termék filozófus”. Formatervezéssel foglalkozom és lak- és iroda berendezési tárgyakat tervezek. Röviden designer. Funkcionális bútordarabokat és egyéb tárgyakat készítek többnyire CNC vezérlésű marógép köré komponálva úgy, hogy lehetőleg ne legyen hulladék anyag. Ezért van sajátos formája a tárgyaknak, amiket eddig bemutattam a munkáim közül. Minden esetben kihagytam a ragasztó használatát és a fém elemeket, mint pl. a csavarok. A cél az volt ezeknél a döntéseknél, hogy a tárgyak kevesebb nyomást gyakoroljanak a környezetre. Ebből az okból nem laminálok plasztik felületeket és ezért használok kizárólag környezet barát felületkezelő anyagokat színezésre, vagy impregnálásra.

Hol tanultál?

Ha az egyetemi végzettségemre gondolsz, akkor azt Londonban szereztem pár éve a Middlesex University-n. Fantasztikus osztálytársaim és tanáraim voltak. Teljesen máshogy oktattak, mint amihez itthon szoktam. Nagyon laza volt, amikor témákat választottam és nagyon szigorú amikor a kutató munkának a bemutatására került sor. A nyelvtudásom volt közben a legnagyobb félelmem, de megalapozatlan volt. Maga a külföldi életszakasz is egy nagyon izgalmas tudásforrás volt.

Mióta foglalkozol ezzel?

A Fészek Részek céget majdnem napra pontosan 2 éve alapítottam, de előtte már futott egy évet amolyan projekt szinten. Előtte pár évig Londonban voltam termékfejlesztő egy elég funky cégnél, de a körülöttem felbukkanó dolgok megkérdőjelezése már korán kezdődött bennem és kölyökként kezdtem fejleszteni a vizuális kultúrámat is.

Miért csinálod?

Mert fanatikus vagyok! Mert azt gondolom, hogy amit nyújtok a piacon az nagyon fontos és hiánypótló. Mert muszáj, hogy csináljam. Mint mikor rád szólnak, hogy ne kopogj az asztalon, vagy ne rázd a lábad és észreveszed mennyire fontos. Tudom hogy ezek egy része kompenzáció. Na de amíg ilyen termékek vesznek körül minket, még jó hogy globálisan kompenzálni akarunk.

Melyek a kedvenc munkáid, amikre büszke vagy?

Minden munkámat szeretem, noha egyikre sem sikerült még elég időt szánnom érzésem szerint... Szeretem nagyon a Hashtag szék-et is, de a Bean asztal-t is. Van egy munkám, amit pillanatnyilag nem fenntartható anyatulajdonságokra terveztem, ezt a blogomon megtalálod Swirl néven. Nagyon szeretem a projekciós installációmat, pár éve még Londonban volt MoDA-ban kiállatva – üröm az örömben, hogy nem volt megfelelően dokumentálva, azóta megfogadtam magamnak, hogy nem vétek ilyen bakit még egyszer.

Mik a visszajelzések a cégektől/emberektől?

Azt hiszem a legerősebb elismerés az az, amikor valaki végtelen lehetőségekből a tiedért fizet, azzal a pénzzel, amit a munkájával keres. Persze bármi jól esik, amit a munkámról mondanak, a kritika is. Tréfa nélkül, amikor nem is olyan régen a Touch kiállításon 180 ember írta le a vaksötétben keletkező élményét a munkámról (10 másik egyelőre még titkos résztvevő titkos munkáival), kaptam/tunk hideget meleget. Egyátalán nem volt sértő, vagy kellemetlen. Ami tény szerű volt, hogy a fa felület egy kemény anyag felület. Szóval elég könnyen volt értelmezhető, amikor egy másik egészen omlékonyan puha (már már nemalaktartó) termék után ráülve a Hashtag székemre, az első reakció nem az volt, hogy milyen jól támaszt...A cégek felől visszajelzések: van olyan cég ami még szeretne kilencet ebből vagy abból, tehát mondhatni szeretik, amit csinálunk. Egy másik visszajelzés, pedig az volt hogy éppen az imént hirdették a 2016. Év Co-working Irodája címet és természetesen az egyik társ irodánk kapta ezt a megtiszteltetést, aminek nagyon örülünk. Tudom hogy a dolog jóval összetettebb mint a berendezési tárgyak összessége, de ezt magatok is megnézhetitetek az Impact Hubban.

Milyen partnerekkel dolgozol?

Azt hiszem a partnereink éppen úgymond bejáratás alatt vannak. Sokat segitett nekünk a Kantaa, ugyanakkor az Impact Hub akiket előbb említettem, segít nekünk megfelelő környezetben bemutatni a termékeinket. Valamint a Prezent Shop-ban és a Le Petit design-ban is egyaránt megtalálhatóak a termékeink. A Prezentnek a berendezésében is egy kis részt vállaltunk. Szerintem nagyon rePREZENTatív lett! ;)

Elérhetőségeid, ahol meg lehet találni téged és a munkáid?

A fent említett boltokban meg lehet találni egy 1-2 tárgyamat, de ott van a www.feszekreszek.hu web oldal, ahol akár rendelni is lehet. Persze a népszerűbb közösségi oldalakon is látható, hogy néha nyilatkozom vagy mutatok be újdonságokról híreket. Az elérhetőségeken keresztül nem ritkán találkozom érdeklődőkkel. Néha még a műhelyben is körülsétálnak. Egyre gyakrabban fogok olyan jellegű workshopokat tartani, mint a Design Héten.

Mennyire kompatibilisek a bútorjaid és a szövetek? 

A következő lépésem a székek „felöltöztetése” lesz. Ehhez keresek fenntartható anyagot, amiből a kárpitozást, majd meg tudom oldani. Nagyon izgalmas dologgal kísérletezem, lebomló, bio, organikus és nem állati eredetű szövetetekről van szó. Remélem NUANS Textil segít nekem is megtalálni az ideális bútorszövetet.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Elérhetőbb helyre akarom áttenni a műhelyt. Sokkal közvetlenebb kapcsolatot szeretnék, a vásárlókkal, az érdeklődőkkel és a formatervezőkkel. Természetesen bővíteni szeretném a kollekciót, hogy a lakás minden szegletében legyen esély etikus tárgyakra.

Mit üzensz az embereknek?

Úgy érzem a legfontosabb, amit mondhatok, hogy a döntéseink mindennél fontosabbak. Nem csak a saját életedet formálod vele, hanem mindenkiét. Mindig lesz egy egyetemes Jó, amikor a mindennapok apróságaiban megmérettetünk. És nem olyan nagy dolgokra gondolok, minthogy köszönjünk, vagy mutatkozzunk be a szomszédjainknak és néha mosolyogjunk idegenekre. Persze ezt is ki kell próbálni, de hajlandóak legyünk áldozatot hozni, amikor senkinek sem számít. Én hiszek bennetek! Persze hogy majd lesz így is nehéz helyzet, amivel meg kell birkózni. Vagy ugyanaz az ismétlődő feladat, amit már napok óta könnyedén megcsinálsz hirtelen elérhetetlenül nehéznek tűnik, de ha ki is hagyod a napi futást, a jógát, az irodát, mindig tudd, hogy az csak egy lépés volt, hogy elkészítsed a még erősebb lépésedet az élet nevű sakkjátszmában.